Blogos pályafutásom harmadik állomásához értem. Nem is tudom igazán, hogy minek nekem három napló, dehát mindegy. Írok, mert van mit. Van kiről írnom. Ahogy egyszer neveztem: "jelenlegi édes problémámról". Nem nevezném meg, mint ahogyan magamat sem. Igazából azt sem tudom, hogy ki ő, vagyis tudom... költő, háborgó lelkű istentagadó- s ez az egyetlen dolog, ami elválaszt tőle. Viszont ha gyönyörű, vagy inkább szenvedélyes soraira gondolok, vagy mitöbb, felidézem őket, melegség jár át, s vonzódom ehhez a modern kori Adyhoz. Mert hozzá hasonlítanám. Egoista, mint Ady. Makacs, mint Ady. Szeretem mégis, mint Adyt... Mindig övé az utolsó szó, de az első sosem... ohh, ez annyira fáj. Régebben azt állítottam, hogy én el tudnék viselni magam mellett egy művészt, csak művész legyen. Ezt már nem így gondolom sajnos, és pont miatta. Köze lehet ehhez, hogy oroszlán a csillagjegyem, de szerintem sokkal befolyásosabb tényező az, hogy én ugyanilyen művész vagyok valahol. :) Na jó, nem vagyok művész, de a mentalitásom igenis megvan hozzá!
Én olyan furcsa teremtmény vagyok. Annyira olyan, mint ő, de annyira más is tőle. Nem találom a helyem. Olyan jó lett volna vele! De elrontottam. Elrontottuk. Nem tudom, hogy valóban vége szakadt e ennek a felemás románcnak :), de nagyon szeretném folytatni. Szükségem volna egy olyanra, mint amilyen ő. Nekem egy művész kell!!! Még mindig ezt mondom. S hogy el tudnám-e viselni, avagy nem, az megint csak egy idegesítő, vészjósló kérdés. Ő azokban nem hisz, amikben én, én pedig azokat tagadom, amiket ő vall. Szent ég, mi lehet ez???
Most ennyi, mert még felbosszantom magam!
